![\"Balla](\"https:\/\/konyvek.cafeblog.hu\/files\/2020\/12\/balla-d-karoly-vilagvege.jpg\")
<\/p>\r\n
\u00c9rdekess\u00e9g: a Pro Pannoni\u00e1n\u00e1l megjelent el\u0151z\u0151<\/strong> k\u00f6nyvemnek volt az a c\u00edme, hogy Halott mad\u00e1rral<\/a>, m\u00e9gis a Vil\u00e1gv\u00e9ge<\/em> bor\u00edt\u00f3j\u00e1ra ker\u00fclt ez a csinos mad\u00e1rtetem. A m\u00e1sik \u00e9rdekess\u00e9g, hogy az alc\u00edm t\u00e9ves: k\u00e9t kor\u00e1bbi novell\u00e1sk\u00f6tetemb\u0151l (Valahol t\u0171z van<\/em>,\u00a0 1988; Karny\u00fajt\u00e1snyira<\/em>, 1993) egyetlen \u00edr\u00e1st sem vettem \u00e1t<\/strong>, csupa \u00faj opusz, egyed\u00fcl Az utols\u00f3 h\u00edd<\/em> c. essz\u00e9-novell\u00e1m szerepelt kor\u00e1bbi essz\u00e9k\u00f6tetemben (A hontalans\u00e1g metafor\u00e1i<\/em>, 2000.). A jel\u00f6l\u00e9s nem szerepelt a k\u00e9ziratomon sem, a kiad\u00f3 m\u00e9gis r\u00e1biggyesztette: V\u00e1logatott novell\u00e1k<\/em>. Persze az igaz, hogy az el\u0151z\u0151 \u00e9vek term\u00e9s\u00e9b\u0151l v\u00e1logattam (ezzel \u00e9rvelt a kiad\u00f3), de a k\u00f6nyv\u00e9szeti hagyom\u00e1ny szerint ez a min\u0151s\u00edt\u00e9st m\u00e1st jelent, konkr\u00e9tan azt, hogy kor\u00e1bbi k\u00f6nyvek darabjaib\u00f3l t\u00f6rt\u00e9nt a v\u00e1logat\u00e1s. (Szoktam is mulatni a k\u00e1rp\u00e1taljai kiad\u00f3i gyakorlaton: a szerz\u0151knek a zseng\u00e9ket tartalmaz\u00f3 k\u00f6tete ut\u00e1n m\u00e1sodikk\u00e9nt nem egyszer m\u00e1r a v\u00e1logatott m\u0171vei jelennek meg.) B\u00e1rhogy is: ezek a legjobb kispr\u00f3z\u00e1im. Fintora a sorsnak, hogy mire\u00a0 novellistak\u00e9nt tal\u00e1n be\u00e9rtem, l\u00e9nyeg\u00e9ben fel is hagytam a m\u0171fajjal, k\u00f6vetkez\u0151 k\u00f6nyveim versek, reg\u00e9nyek, napl\u00f3k...<\/p>\r\n Alf\u00f6ldi Jen\u0151 \u00edrja k\u00f6nyvemr\u0151l:<\/p>\r\n Balla D. K\u00e1roly K\u00e1rp\u00e1talj\u00e1n szerezte meg azt az \u00e9lettapasztalatot, amelyet \u00edr\u00f3k\u00e9nt kamatoztat. (...) Novell\u00e1inak vonalvezet\u00e9se, id\u0151s\u00edk-v\u00e1ltogat\u00e1sa vagy \u00e9ppen koll\u00e1zstechnik\u00e1ja a modern sz\u00e9ppr\u00f3za sz\u00e1mos v\u00edvm\u00e1ny\u00e1nak m\u00e9ly ismeret\u00e9t igazolja. K\u00e9t vagy t\u00f6bb t\u00e1mpontb\u00f3l elind\u00edtott elbesz\u00e9l\u00e9sei biztos k\u00e9zben tartott m\u0171veletek. L\u00e1tsz\u00f3lag egym\u00e1st\u00f3l f\u00fcggetlen\u00fcl fut k\u00e9t vagy t\u00f6bb sz\u00e1l, majd v\u00e1ratlanul, de a kell\u0151 pillanatban \u00f6sszetal\u00e1lkoznak. A meglepet\u00e9s sosem hi\u00e1nyzik; ez azonban nem \u00f6nc\u00e9l\u00fa hat\u00e1selem, hanem egy sokkal magasabb s\u00edkon \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl\u0151 szeml\u00e9letm\u00f3d eszk\u00f6ze. A d\u00e9j\u00e1 vu<\/em> \u00e9lm\u00e9nye p\u00e9ld\u00e1ul olyan lelki \u00e9lm\u00e9ny, amely a tudatban j\u00e1tsz\u00f3dik le, m\u00e9gis t\u00falmutat a gondolaton, mert k\u00f6vethetetlen, mint az \u00e1lom, amelynek t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171s\u00e9gei kisiklanak az \u00e9rvek \u00e9s ellen\u00e9rvek keresztrejtv\u00e9ny-h\u00e1l\u00f3j\u00e1b\u00f3l. Az \u00e1lom pedig \u00fagy t\u00e1pl\u00e1lkozik a test \u00e9s a l\u00e9lek k\u00f6z\u00f6s eml\u00e9kezet\u00e9b\u0151l, hogy mire f\u00f6l\u00e9bred\u00fcnk, m\u00e1r m\u00e1s j\u00e1t\u00e9kszab\u00e1lyok ir\u00e1ny\u00edtj\u00e1k tudatunkat, mint amelyek ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s\u00e1val az \u00e1lomk\u00e9pek el\u0151gomolyogtak.<\/p>\r\n A h\u0151s\u00f6k egy r\u00e9sze mintha vend\u00e9g volna saj\u00e1t \u00e9let\u00e9ben. L\u00e9tk\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeik abszurdit\u00e1sa okozza, hogy \u00fagy \u00e9rzik, mintha elvesz\u00edten\u00e9k azt a valakit, akit saj\u00e1t szem\u00e9ly\u00fckkel azonosnak v\u00e9ltek. B\u0171n\u00f6k \u00e9s mulaszt\u00e1sok terhelik lelk\u00fcket, mert nem k\u00e9pesek k\u00e9zbe venni saj\u00e1t sorsukat. \u00c1m sokszor \u00fagy olvasom ezeket a t\u00faltel\u00edtetts\u00e9gig t\u00f6m\u00e9ny \u00e9rzelmi-gondolati oldatokat, mintha nem is a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sekben, hanem a szerepl\u0151k rendk\u00edv\u00fcl felfokozott lelki \u00e9let\u00e9ben j\u00e1tsz\u00f3dn\u00e1nak le a trag\u00e9di\u00e1k. A novell\u00e1k sokszor igen csattan\u00f3san v\u00e9gz\u0151dnek, eg\u00e9szen v\u00e1ratlan \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sek felvillant\u00e1s\u00e1val, de ez m\u00e9gsem megvil\u00e1gosod\u00e1s a sz\u00f3nak olyan \u00e9rtelm\u00e9ben, ahogy a dolgok racion\u00e1lis felismer\u00e9s\u00e9t sugall\u00f3 m\u0171vekben hozz\u00e1szoktunk. Ellenkez\u0151leg, valaminek az irracionalit\u00e1sa \u201evil\u00e1gosodik meg\u201d: az, amire nem lehetett sz\u00e1m\u00edtani, ami sehogy sem sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171, ami kib\u00fajik a t\u00f6rv\u00e9ny f\u00f6lfesl\u0151 sz\u00f6ved\u00e9k\u00e9b\u0151l \u2013 hogy a racionalit\u00e1sban a v\u00e9gs\u0151 hat\u00e1rig eljut\u00f3 \u00e9s azon t\u00falra pillant\u00f3 J\u00f3zsef Attil\u00e1t id\u00e9zzem.<\/p>\r\n Szerz\u0151: Balla D. K\u00e1roly<\/a> A k\u00f6nyv c\u00edmad\u00f3 elbesz\u00e9l\u00e9se:<\/p>\r\n \u2013 Meggybef\u0151tt \u2013 mondja az asszony, amikor kiteszi a literes \u00fcveget az \u00e9jjeliszekr\u00e9nyre. Ez az els\u0151 szava a beteghez. A k\u00f6sz\u00f6n\u00e9st valahogy elmulasztotta: amikor bel\u00e9pett, mormolt ugyan valamit az orra alatt, de az ink\u00e1bb a k\u00f3rteremnek sz\u00f3lt, a hat pizsam\u00e1snak egy\u00fctt. A k\u00fcl\u00f6n \u00fcdv\u00f6zl\u00e9s elmaradt: m\u00e9gis furcsa lenne egy alv\u00f3 emberre fennhangon r\u00e1k\u00f6sz\u00f6nni. K\u00f6rben\u00e9zett, megl\u00e1tta a sarokban az egyetlen haszn\u00e1laton k\u00edv\u00fcli sz\u00e9ket, azt odavitte az \u00e1gyhoz \u00e9s le\u00fclt r\u00e1. Vajon meddig v\u00e1rjon, gondolta, l\u00e1tva, a f\u00e9rfi semmi jel\u00e9t nem mutatja az \u00e9bredez\u00e9snek, ellenkez\u0151leg, mintha egyre m\u00e9lyebb \u00e1lomba szuszogn\u00e1 mag\u00e1t. No, mindegy, \u00fcl m\u00e9g egy kicsit; ha m\u00e1r elj\u00f6tt, csak nem megy el dolga v\u00e9gezetlen\u00fcl. Hogy valamivel lefoglalja mag\u00e1t, a beteg feje mellett hever\u0151 k\u00f6nyv\u00e9rt ny\u00fal; valami novell\u00e1sk\u00f6tet; jobb h\u00edj\u00e1n belelapoz.<\/p>\r\n Mikor is, mikor utolj\u00e1ra? Szeg\u00e9ny T\u00f3ni mellett le kellett szoknia az olvas\u00e1sr\u00f3l. A faluban nekik volt els\u0151nek t\u00e9v\u00e9k\u00e9sz\u00fcl\u00e9k\u00fck. K\u00fcl\u00f6n beutaztak a v\u00e1rosba megvenni. A szomsz\u00e9dok eleinte csod\u00e1j\u00e1ra j\u00e1rtak, est\u00e9nk\u00e9nt be\u00fcltek hozz\u00e1juk, elvar\u00e1zsolva sz\u00e9d\u00fcltek a k\u00e9perny\u0151 k\u00e9kes kelyh\u00e9be. \u0150 nem b\u00e1nta volna, ha ez hosszabb id\u0151re \u00edgy marad, legal\u00e1bb \u00fajra lett t\u00e1rsas\u00e1guk, de id\u0151vel el-elmaradoztak az alkalmi vend\u00e9gek. Elj\u00f6n este, Julis n\u00e9n\u00e9m, Mih\u00e1ly b\u00e1ty\u00e1m, k\u00e9rdezett r\u00e1 eleinte, \u00e1m a v\u00e1laszokb\u00f3l \u2013 Nem akarjuk zavarni az eln\u00f6k elvt\u00e1rsat \u2013 meg\u00e9rtette, hogy T\u00f3ni miatt nem j\u00f6nnek: suba sub\u00e1hoz, guba gub\u00e1hoz. J\u00e1rjon csak hozz\u00e1juk a p\u00e1rttitk\u00e1r meg a tan\u00e1cseln\u00f6k. Azok viszont nem j\u00e1rtak, nekik hamarosan maguknak is lett t\u00e9v\u00e9j\u00fck. El is indult az \u00e9vtizedes verseng\u00e9s: melyik\u00fck cser\u00e9li hamar\u00e1bb sz\u00ednesre, azt\u00e1n t\u00e1vir\u00e1ny\u00edt\u00f3sra; kinek lesz el\u0151bb vide\u00f3ja, m\u0171holdvev\u0151je\u2026<\/p>\r\n Felhajtotta a gall\u00e9rj\u00e1t, mintha f\u00e1zna. Mintha nyak\u00e1ba hullana a h\u00f3 vagy a pr\u00e9sh\u00e1z fel\u0151l kereked\u0151 kis forg\u00f3sz\u00e9l hordana port az inge al\u00e1.<\/i><\/p>\r\n Pedig dehogy. A szeptemberi \u00e9g s\u00e1rg\u00e1s felh\u0151i, ahogy m\u00e9g visszavert\u00e9k a m\u00e1r lebukott nap f\u00e9ny\u00e9t, ink\u00e1bb langyos puhas\u00e1got leheltek, nem hideget, s ha hullatn\u00e1nak valamit t\u00f6m\u00f6tt bolyhaikb\u00f3l, az csup\u00e1n cs\u00f6ndes, pityk\u00e9z\u0151 es\u0151 lehetne, amelynek cseppjei sisteregve, p\u00e1r\u00e1llva \u00e9rn\u00e9k el a t\u0151k\u00e9k szikkadt, forr\u00f3 t\u00f6v\u00e9t. A leveg\u0151 sem igen mozdult. B\u00e1r az elhagyatott pr\u00e9sh\u00e1z sark\u00e1n\u00e1l \u00f6rv\u00e9nylett valami sz\u00f6szm\u0151 \u00e9s pih\u00e9cske, elsodr\u00f3dott k\u00f3bor kis szem\u00e9t, \u00e1m az alkonyatnak ez a miniat\u0171r k\u00f6rt\u00e1nca ahhoz is gy\u00f6nge volt, hogy megemelje j\u00e1t\u00e9kszer\u00e9t, nem hogy gall\u00e9r m\u00f6g\u00e9 sz\u00f3rja.<\/i><\/p>\r\n M\u00e9gis felhajtotta, mintha indulni akarna. Mintha odalent, a sz\u0151l\u0151hegy alatt kanyarg\u00f3 \u00faton v\u00e1rn\u00e1 valaki egy meleg, puha pul\u00f3verben vagy pedig od\u00e1bb, az \u00f3v\u00e1ros \u00e9p\u00fcletei k\u00f6z\u00fcl valamelyik az \u0151 lak\u00e1s\u00e1t rejten\u00e9, otthon\u00e1t, ahov\u00e1 igyekezhetne.<\/i><\/p>\r\n De nem: a l\u00e1b\u00e1t\u00f3l indul\u00f3 keskeny \u00f6sv\u00e9ny n\u00e9ptelen f\u00f6ld\u00fatban folytat\u00f3dott, amely a domb alj\u00e1t el\u00e9rve k\u00f6rbej\u00e1rta a b\u00e1nyatavat an\u00e9lk\u00fcl, hogy a kockak\u00f6ves utc\u00e1ba torkollt volna, s an\u00e9lk\u00fcl, hogy b\u00e1rki v\u00e1rakoz\u00e1s\u00e1t belerajzolta volna a t\u00e1jba. Otthont, saj\u00e1t lak\u00e1st sem rejtett a v\u00e1ros, csak alkalmi sz\u00e1ll\u00e1st, ahov\u00e1 v\u00e1gyakozni sokkal k\u00e9ptelenebb felt\u00e9telez\u00e9s volt, mint egy szabadban t\u00f6lt\u00f6tt \u00e9jszaka<\/i>.<\/p>\r\n \u00c9szrevette, hogy a f\u00e9rfi id\u0151k\u00f6zben fel\u00e9bredt, \u00e9s egy ideje m\u00e1r \u0151t figyeli. Zavartan letette a k\u00f6nyvet, \u00e9s an\u00e9lk\u00fcl, hogy \u00fcdv\u00f6z\u00f6lte vagy m\u00e1s m\u00f3don megsz\u00f3l\u00edtotta volna, kivette t\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l a literes \u00fcveget, \u00e9s letette az \u00e9jjeliszekr\u00e9nyre: \u2013 Meggybef\u0151tt.<\/p>\r\n A beteg nem \u00e9rti a dolgot. Legsz\u00edvesebben visszamenek\u00fclne az \u00e1lomba, b\u00e1r ott meg valami nyomaszt\u00f3 helyzetben verg\u0151d\u00f6tt, valamit\u0151l f\u00e9lt, ami m\u00e9gis vonzotta, valami ismeretlen hang h\u00edvta, \u00e1m \u00e9ppen idegens\u00e9g\u00e9vel riasztotta is\u2026<\/p>\r\n \u2013 Magam tettem el. \u2013 Igen, a f\u00e9rfi eml\u00e9kszik a szekr\u00e9ny tetej\u00e9n sorakoz\u00f3 \u00fcvegekre. M\u00e9g \u00f6ssze is z\u00f6rd\u00fcltek, amikor kereszt\u00fclment a szob\u00e1n. Mindenre gondolt, csak arra nem, hogy az egyiket egyszer majd ilyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6zt l\u00e1tja viszont. Nem tudja, mit mondjon, s mondjon-e egy\u00e1ltal\u00e1n valamit. K\u00f6sz\u00f6nje meg a kedvess\u00e9get? Azok ut\u00e1n, hogy\u2026 Nem, ez nevets\u00e9ges lenne. Persze visszautas\u00edtani sincs oka. Ostoba helyzet. \u2013 M\u00e1hoz egy h\u00e9tre j\u00f6v\u00f6k. Mire van sz\u00fcks\u00e9ge? \u2013 Erre sem tud mit felelni. Tov\u00e1bbra sem \u00e9rti a c\u00e9lt, az indokot: mi\u00e9rt ez a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s l\u00e1togat\u00e1s. Tal\u00e1n lelkiismeret-furdal\u00e1sa van az asszonynak, az\u00e9rt j\u00f6tt ide? Vagy sz\u00e1mon k\u00e9rni akarja? Vagy \u201emegnevelni\u201d? \u00c9rti a fene! V\u00e1llat von, nem sz\u00f3l semmit. Az asszony sem er\u0151lteti a besz\u00e9lget\u00e9st. \u00dcl m\u00e9g egy hossz\u00fa percet, azt\u00e1n fel\u00e1ll. Most jut esz\u00e9be, nem is k\u00f6sz\u00f6nt. \u00cdgy tal\u00e1n elb\u00facs\u00faznia sem sz\u00fcks\u00e9ges. Alig \u00e9szrevehet\u0151en csak biccent, fogja a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t, \u00e9s m\u00e1r elmen\u0151ben veti oda: \u2013 Akkor j\u00f6v\u0151 szerd\u00e1n. \u2013 Nem n\u00e9z vissza, \u00fajra morog valamit egy nem l\u00e9tez\u0151 nyelven, s hangtalanul beh\u00fazza maga m\u00f6g\u00f6tt a k\u00f3rterem ajtaj\u00e1t.<\/p>\r\n T\u00f3nit, azaz Dr. Tiborc Antalt sokan gy\u0171l\u00f6lt\u00e9k a faluban. Annak ellen\u00e9re, hogy azon kev\u00e9s eln\u00f6k\u00f6k k\u00f6z\u00e9 tartozott, akik az eleve elhib\u00e1zott gazdas\u00e1gi rendszer k\u00f6zepette vir\u00e1gz\u00f3 kolhozt tudtak \u00f6sszekalap\u00e1lni. A r\u00e9gi\u00f3 f\u00e9lsz\u00e1z kollekt\u00edv \u00e9s \u00e1llami gazdas\u00e1ga k\u00f6z\u00f6tt csak nyolc akadt, amelyik nem volt r\u00e1fizet\u00e9ses, \u00e9s csak kett\u0151, amelyet \u201emilliomos kolhoz\u201d-k\u00e9nt emlegetett a sajt\u00f3, brutt\u00f3 nyeres\u00e9g\u00fckre utalva. Ennek ellen\u00e9re \u2013 vagy \u00e9pp ez\u00e9rt \u2013 T\u00f3nit nemcsak a faluban gy\u0171l\u00f6lt\u00e9k er\u0151szakos \u00e9s k\u00f6ny\u00f6rtelen vezet\u00e9si m\u00f3dszerei miatt, hanem a fels\u0151bb szinten \u00fcl\u0151k szem\u00e9ben is fekete b\u00e1r\u00e1nynak sz\u00e1m\u00edtott: az \u00e1ltala \u00e9sszer\u0171tlennek tartott p\u00e1rtutas\u00edt\u00e1sokat sorra elszabot\u00e1lta, de soha nem lehetett igaz\u00e1n felel\u0151ss\u00e9gre vonni: az eredm\u00e9nyek mindig \u0151t igazolt\u00e1k, s ha a kiskir\u00e1lyok kellemetlenkedtek neki, meg sem \u00e1llt a f\u0151v\u00e1rosig, k\u00e9rt kihallgat\u00e1st minisztert\u0151l \u00e9s KB-titk\u00e1rt\u00f3l, sikereire \u00e9s tudom\u00e1nyos fokozat\u00e1ra hivatkozott (az agr\u00e1rtudom\u00e1nyok doktora volt, levelez\u0151 tagja a tudom\u00e1nyos akad\u00e9mi\u00e1nak) \u00e9s szemrebben\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl dilett\u00e1nsnak nevezte az otthoni vezet\u0151ket, kiteregette \u00fcgyeiket. Bossz\u00fat \u00e1llni sem igaz\u00e1n lehetett rajta: mire az \u00e9rdekeikben-tekint\u00e9ly\u00fckben s\u00e9rtettek \u00f6sszefoghattak volna ellene, addigra megv\u00e1lasztott\u00e1k k\u00e9pvisel\u0151nek a Legfels\u0151bb Tan\u00e1csba. \u0150 lett az \u00fcgyeletes magyar d\u00edszpinty, \u00e9s ezt a st\u00e1tusz\u00e1t b\u0151ven kamatoztatva m\u00e9g \u00e9lenj\u00e1r\u00f3bb\u00e1, imm\u00e1r orsz\u00e1gos h\u00edr\u0171v\u00e9 tette gazdas\u00e1g\u00e1t. Az sem rend\u00edtette meg, amikor k\u00e9t szomsz\u00e9dos k\u00f6zs\u00e9g d\u00f6gledez\u0151 kolhoz\u00e1t az \u00f6v\u00e9hez csatolt\u00e1k. Mindk\u00e9t helyen lev\u00e1ltotta a teljes vezet\u00e9st, saj\u00e1t embereit tette a hely\u00fckre, akik \u2013 az \u0151 er\u0151szakos m\u00f3dszereit k\u00f6vetve \u2013 ragyog\u00f3 eredm\u00e9nyeket \u00e9rtek el. Dr. Tiborc k\u00f6zben konzervgy\u00e1rat \u00e9p\u00edtett, palackoz\u00f3 \u00fczemet nyitott \u00e9s kieszk\u00f6z\u00f6lte, hogy a tudom\u00e1nyos akad\u00e9mia \u0151n\u00e1luk m\u0171k\u00f6dtesse orsz\u00e1gos k\u00eds\u00e9rleti telep\u00e9t. P\u00e1r \u00e9v alatt a Tiborc-birodalom \u00e1llam lett az \u00e1llamban: az \u00e1ltal\u00e1nos pang\u00e1s (ink\u00e1bb le\u00e9p\u00fcl\u00e9s) k\u00f6zepette \u00e9lt, vir\u00e1gzott, fejl\u0151d\u00f6tt, gazdagodott, kereskedett, import\u00e1lt \u00e9s export\u00e1lt, hitelt kapott \u00e9s adott, fejlesztett, kiteny\u00e9sztett, nemes\u00edtett, gy\u00e1rtott, \u00fczemeltetett, ki\u00e9p\u00edtett, be\u00e9p\u00edtett, honos\u00edtott, fel\u00faj\u00edtott, felfedezett, kialak\u00edtott, beind\u00edtott, meggy\u00f6kereztetett, alap\u00edtott, kezdem\u00e9nyezett, hozz\u00e1j\u00e1rult, t\u00e1mogatott, \u00e1polt, fel\u00e9l\u00e9nk\u00edtett, felfuttatott, betet\u0151z\u00f6tt \u2013 \u00e9s miel\u0151tt a rendszerrel egy\u00fctt felrobbant volna, elvesztette eln\u00f6k\u00e9t.<\/p>\r\n T\u00f3nit \u2013 ilyen kvalit\u00e1s\u00fa vezet\u0151h\u00f6z m\u00e9ltatlan hal\u00e1l! \u2013 egyszer\u0171en meg\u00fct\u00f6tte a guta.<\/p>\r\n A faluban ennek ink\u00e1bb \u00f6r\u00fcltek, semmint sajn\u00e1lt\u00e1k volna.<\/p>\r\n M\u00e1r csak ilyen h\u00e1l\u00e1tlanok az emberek: nem ismert\u00e9k fel benne j\u00f3tev\u0151j\u00fcket. Hajcs\u00e1rnak gondolt\u00e1k, elk\u00e9pzel\u00e9seit t\u0171z\u00f6n-v\u00edzen \u00e1tvereked\u0151 megsz\u00e1llottnak, gonosznak \u00e9s \u0151r\u00fcltnek, aki \u201eezeknek\u201d hajt hasznot, \u201eezek\u201d kedv\u00e9\u00e9rt hajszolja mag\u00e1t \u00e9s beosztottjait \u2013 ahelyett, hogy sz\u00e9p csendben hagyn\u00e1 d\u00f6c\u00f6gni az eg\u00e9sz hatalmas tr\u00e1gy\u00e1s szekeret, s hagyn\u00e1, hogy mellette az emberek a maguk kis pecseny\u00e9j\u00fcket csendben megs\u00fcss\u00e9k.<\/p>\r\n Az asszony, t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ban friss ty\u00fakh\u00faslevessel, a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9ten is hasonl\u00f3 id\u0151ben \u00e9rkezett a k\u00f3rh\u00e1zba. A f\u00e9rfit ugyan\u00fagy hortyogva tal\u00e1lta; odah\u00fazta h\u00e1t az \u00e1gyhoz a sz\u00e9ket \u00e9s \u0151 is ugyan\u00fagy \u00fct\u00f6tte el idej\u00e9t, ahogyan a m\u00falt szerd\u00e1n.<\/p>\r\n A felhajtott gall\u00e9rnak m\u00e9gis volt jelent\u00e9se. Azt sugallta: v\u00e9ge a napnak. A m\u00fal\u00f3 id\u0151 folytonoss\u00e1g\u00e1n kis z\u00f6kken\u0151, \u00e9pp csak akkora jelz\u00e9s, tudni lehessen: mindaz, ami kor\u00e1bban kezd\u0151d\u00f6tt, most er\u0151tlenebb l\u00e1nccal kapcsol\u00f3dik a v\u00e9gtelenhez, s \u00edgy k\u00f6nnyen befejez\u0151dhet; az pedig, ami \u00fajonnan sarjad, ami sz\u00fcletni, kezd\u0151dni k\u00e9sz\u00fcl, az most jobb es\u00e9llyel m\u00e9rlegelhet ar\u00e1nyt \u00e9s kock\u00e1zatot, semmint ak\u00e1r egy perccel ezel\u0151tt, mikor a nappal n\u00e9m\u00e1n megadta mag\u00e1t a s\u00f6t\u00e9t hegyek m\u00f6g\u00fcl, mint rejtett vack\u00e1r\u00f3l el\u0151lopakod\u00f3 est\u00e9nek.<\/i><\/p>\r\n \u00c1lldig\u00e1lt m\u00e9g kicsit a dombtet\u0151n, tekintet\u00e9t r\u00e1\u00e9r\u0151sen v\u00e9gighordta a horizonton, \u00e9s m\u00e1r-m\u00e1r r\u00e1sz\u00e1nta mag\u00e1t az indul\u00e1sra, amikor a pr\u00e9sh\u00e1z fel\u0151l halk neszez\u00e9st hallott.<\/i><\/p>\r\n H\u00e1ttal \u00e1llt, \u00e9s miel\u0151tt megfordult volna, m\u00e9rlegelte, \u00e9rdekli-e egy\u00e1ltal\u00e1n, mi kelti ezt a zajt, meg akarja-e tudni, honnan \u00e9rkezik fel\u00e9, oda akar-e menni a pr\u00e9sh\u00e1zhoz, hogy megn\u00e9zze, felfedezze, szembes\u00fclj\u00f6n vele. Nem \u2013 fogalmaz\u00f3dott meg benne sokkal \u00e9lesebben a v\u00e1rtn\u00e1l, \u00e1m a kategorikus elutas\u00edt\u00e1s ellen\u00e9re, mintha k\u00fcls\u0151 k\u00e9nyszernek engedelmeskedne, megfordult \u00e9s elindult a hang ir\u00e1ny\u00e1ba.<\/i><\/p>\r\n J\u00f3l ismerte a romos \u00e9p\u00fcletet; tudta, hogy falai k\u00f6z\u00f6tt m\u00e9g kering valami k\u00f3sza marad\u00e9ka a r\u00e9gi mustok illat\u00e1nak, s mintha a sz\u00fcreti mulats\u00e1gok k\u00f6zben ide csalt menyecsk\u00e9k sikolt\u00f3 ellenkez\u00e9s\u00e9b\u0151l \u00e9s s\u00f3hajt\u00f3 megad\u00e1s\u00e1b\u00f3l, r\u00e9szeg gazd\u00e1k hajnali hortyog\u00e1s\u00e1b\u00f3l is lakott volna m\u00e9g valamennyi a pattogz\u00f3 vakolat alatt; tudta, a nagyr\u00e9szt m\u00e1r hi\u00e1nyz\u00f3 tet\u0151 alatt mely zugb\u00f3l l\u00e1tszik legszebben a ny\u00e1r\u00e9jszak\u00e1k Cassiopei\u00e1ja, \u00e9s mely sarokba h\u00faz\u00f3dva \u00e9bredhet sz\u00e1razon harmattal szit\u00e1l\u00f3 hajnalok ut\u00e1n is. Most m\u00e9gis \u00fagy k\u00f6zeledett, mint aki tudja, valami ismeretlent, sosem l\u00e1tottat kell majd megtapasztalnia \u2013 \u00e9s ez a sejt\u00e9s v\u00e1rakoz\u00f3 izgalommal \u00e9s l\u00e1tsz\u00f3lag ok n\u00e9lk\u00fcli szorong\u00e1ssal egyar\u00e1nt elt\u00f6lt\u00f6tte.<\/i><\/p>\r\n Alig egy l\u00e9p\u00e9sre a vas\u00e1r\u00f3l r\u00e9g leszakadt, a ny\u00edl\u00e1sba csak bet\u00e1masztott s\u00falyos t\u00f6lgyfaajt\u00f3 el\u0151tt meg\u00e1llt. Meg\u00e1llt \u00e9s oldalt pillantott, mert tekintet\u00e9t oda vonzotta a fal t\u00f6v\u00e9ben piruettez\u0151 szelecske, amint fel-felkap, megforgat valami sz\u00e9d\u00fclt sz\u00f6szt, pih\u00e9t, k\u00f3cot, majd elejti, mint j\u00e1t\u00e9k\u00e1t unt kisgyerek, hogy azt\u00e1n \u00fajult er\u0151vel el\u00f6lr\u0151l kezdje a t\u00e1ncoltat\u00e1st. A hol megmutatkoz\u00f3, hol el\u00fcl\u0151 p\u00f6tt\u00f6m l\u00e9g\u00f6rv\u00e9ny oly t\u00e1voli, oly szel\u00edd gyermeke volt az igazi forg\u00f3szeleknek, sz\u00f6rny\u0171 t\u00e1jfunoknak, mint felborult vizespoh\u00e1r a sz\u00f6k\u0151\u00e1rnak, mint gyufal\u00e1ng a vil\u00e1g\u00e9g\u00e9snek, m\u00e9gis mutatkozott benne valami f\u00e9lelmet kelt\u0151, tal\u00e1n mert a teljesen mozdulatlannak t\u0171n\u0151 leveg\u0151ben v\u00edvta ki a maga \u00f6n\u00e1ll\u00f3s\u00e1g\u00e1t, tal\u00e1n mert pontos ism\u00e9tl\u0151d\u00e9se nem a szertelen sz\u00e9lre, hanem ink\u00e1bb vizek pontos hull\u00e1mz\u00e1s\u00e1ra eml\u00e9keztetett.<\/i><\/p>\r\n \u2013 Ezt most egye meg, am\u00edg meleg \u2013 mondta az asszony a szem\u00e9t nyit\u00f3 f\u00e9rfinak, \u00e9s el\u0151 is vette a szalv\u00e9t\u00e1ba csomagolt leveseskanalat, majd lepattintotta a f\u00e9lliteres \u00fcveg m\u0171anyag fedel\u00e9t. Kicsapott a h\u00fasleves illatos p\u00e1r\u00e1ja, k\u00f6rbevette a beteget, belengte az eg\u00e9sz k\u00f3rtermet. Nem, ennek nem lehetett ellen\u00e1llni.<\/p>\r\n A f\u00e9rfi fel\u00fclt az \u00e1gyban, megigaz\u00edtotta a gipsz alatt a p\u00e1rn\u00e1t, \u00e9p l\u00e1b\u00e1t pedig t\u00e9rdben felh\u00fazta. Erre tette r\u00e1 az \u00fcveget. Egyik kez\u00e9vel fogta, a m\u00e1sikkal kanalazott. Kikotorta a kisebb h\u00fasdarabokat, a puh\u00e1ra f\u0151tt s\u00e1rgar\u00e9p\u00e1t, karal\u00e1b\u00e9t. K\u00f6zben elismer\u0151en csettintett p\u00e1rszor, majd a k\u00e9zfej\u00e9be t\u00f6r\u00f6lte zs\u00edros ajk\u00e1t. Az asszony az \u00e9jjeliszekr\u00e9nyre tett szalv\u00e9t\u00e1ra pillantott, azt\u00e1n sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl \u00e1tvette \u00e9s eltette az \u00fcres \u00fcveget, el\u0151z\u0151leg visszapattintva r\u00e1 a m\u0171anyag kupakot.<\/p>\r\n \u2013 Azt\u00e1n \u00edzlett-e? \u2013 k\u00e9rdezett r\u00e1, l\u00e1tva, a f\u00e9rfi nem siet megk\u00f6sz\u00f6nni.<\/p>\r\n \u2013 \u00dch\u00fcm. De\u2026 Mi\u00e9rt hozta? \u2013 Persze nem az \u00e9rdekli igaz\u00e1n, hogy a h\u00faslevessel mi\u00e9rt kedveskedett neki, hanem az: mi\u00e9rt l\u00e1togatja, mi\u00e9rt j\u00f6tt el egy\u00e1ltal\u00e1n.<\/p>\r\n \u2013 Gy\u00f3gyul? \u2013 b\u00f6k az asszony a gipsz fel\u00e9. Az orvost\u00f3l megtudta: nem t\u00fal szerencs\u00e9s t\u00f6r\u00e9s, m\u00e9g az is lehet, hogy meg kell majd m\u0171teni, ha an\u00e9lk\u00fcl nem kezd \u00f6sszeforrni rendesen. Ilyen \u00fcgyetlen\u00fcl ugrani! Fiatalember m\u00e9g, hajl\u00e9konyak a csontjai. Hej, T\u00f3ni h\u00e1nyszor kiugrott annak idej\u00e9n, f\u0151leg hajnalonta, azon a m\u00e1sik ablakon \u2013 az sem lehetett alacsonyabb. Soha egy r\u00e1ndul\u00e1s vagy ficam\u2026 Ez meg, ez nem is tudott fel\u00e1llni. Ott fetrengett a porban, m\u00e1r emberek gy\u0171ltek k\u00f6r\u00e9, mire \u0151 kin\u00e9zett.<\/p>\r\n \u2013 Ki tudja. Lehet, \u00f6r\u00f6kre s\u00e1nta maradok. \u2013 Ezt persze csak \u00fagy mondja, elh\u00e1r\u00edt\u00e1sul; h\u00e1tha az asszonynak m\u00e9gis lenne valami elv\u00e1r\u00e1sa, k\u00f6vetel\u00e9se.<\/p>\r\n \u2013 Marad a fen\u00e9t s\u00e1nta. Nem mintha\u2026 \u2013 ezt nem fejezi be. Azt akarta mondani, nem mintha nem \u00e9rdemeln\u00e9 meg, m\u00e1rmint a s\u00e1ntas\u00e1got, de idej\u00e9ben visszasz\u00edvta. \u00c9s nem csup\u00e1n udvariass\u00e1gb\u00f3l. Ha nem \u00edgy gondoln\u00e1, a feljelent\u00e9st is megtehette volna. \u2013 Megl\u00e1tja, k\u00e9t h\u00f3nap m\u00falva t\u00e1ncolni fog.<\/p>\r\n Erre csak egy v\u00e1llr\u00e1nd\u00edt\u00e1s a v\u00e1lasz. Ugyan kivel t\u00e1ncolhatna \u0151, egyed\u00fcl van, mint a nagyujja. Persze megn\u0151s\u00fclhetett volna, kapna m\u00e9g ma is rendes asszonyt, de h\u00e1t a mam\u00e1nak senki nem volt a kedv\u00e9re, h\u00e1ny, de h\u00e1ny l\u00e1nyt mart el mell\u0151le: ez lusta, ez szeg\u00e9ny, err\u0151l azt hallotta, hogy kikap\u00f3s, ennek beteg a t\u00fcdeje, ennek keskeny a cs\u00edpeje, nem tud majd gyereket sz\u00fclni\u2026 Azt\u00e1n, amikor a mama \u00e1gynak esett \u00e9s az agyv\u00e9rz\u00e9se ut\u00e1n t\u00f6bbet nem tudott talpra \u00e1llni, akkor m\u00e9g k\u00e9nyesebb\u00e9 v\u00e1lt az \u00fcgy; tudhat\u00f3 volt: fi\u00e1n k\u00edv\u00fcl senki gondoskod\u00e1s\u00e1t el nem fogadn\u00e1, \u00e9s h\u00e1t ugyan hol akadna olyan asszonyka, aki be\u00e1llna csel\u00e9dnek egy fekv\u0151 beteg mell\u00e9, s t\u0171rn\u00e9 a zs\u00e9mbel\u00e9st \u00e1ll\u00f3 nap. Mikor a mama elment \u00e9s \u0151 mag\u00e1ra maradt, \u00e9lvezni kezdte, hogy a maga ura lehet. Ekkor m\u00e1r \u0151 t\u00e9rt ki a kac\u00e9r pillant\u00e1sok el\u0151l.<\/p>\r\n Igaz, att\u00f3l, hogy aggleg\u00e9ny, m\u00e9g lehetne rendes munk\u00e1ja, elmehetne eszterg\u00e1lyosnak a v\u00e1rosba, lakhatna munk\u00e1ssz\u00e1ll\u00e1son, \u00e9lhetne robotolva \u00fagy, amint annyian, de ami\u00f3ta abb\u00f3l a brig\u00e1db\u00f3l, els\u0151 munkahely\u00e9r\u0151l kir\u00fagt\u00e1k, nem tud mag\u00e1ra tal\u00e1lni. Igazs\u00e1gtalannak tartotta a d\u00f6nt\u00e9st, tudta, m\u00e1s kolhozokban a kutya meg nem ugatja azt, aki egy-egy zs\u00e1k b\u00faz\u00e1t meglovas\u00edt, m\u00e9g enn\u00e9l nagyobb dob\u00e1sokat is eln\u00e9znek a f\u0151n\u00f6k\u00f6k, akik maguk is panam\u00e1znak rendesen. De itt, itt akkora \u00fcgyet kanyar\u00edtottak ebb\u0151l az apr\u00f3s\u00e1gb\u00f3l, hogy na. A kijel\u00f6lt etikai bizotts\u00e1g szinte a fej\u00e9t k\u00f6vetelte. \u00d6r\u00fclhetett, hogy meg\u00faszta \u00e1thelyez\u00e9ssel \u00e9s azzal: a legalacsonyabb fizet\u00e9si kateg\u00f3ri\u00e1ba tett\u00e9k. De az \u00e9p\u00edtkez\u00e9st meg \u0151 nem b\u00edrta. A brigad\u00e9ros hajtotta, mint a lovat, est\u00e9nk\u00e9nt alig b\u00edrt hazav\u00e1nszorogni. Hi\u00e1ba mondta, nem akar \u0151 t\u00fal\u00f3r\u00e1zni, lemond a k\u00fcl\u00f6np\u00e9nzr\u0151l. \u201eOlyan nincs! Ha mindenki h\u00fazza az ig\u00e1t, te is h\u00fazod. Dolgozni ugyan nehezebb, mint b\u00faz\u00e1t lopni.\u201d<\/p>\r\n Persze nekiment. \u00c9s persze \u0151 h\u00fazta a r\u00f6videbbet: az \u00f6reg Bakos j\u00f3l beverte a pof\u00e1j\u00e1t; ki sem n\u00e9zte az apr\u00f3 emberb\u0151l, hogy ilyen er\u0151 lakik benne.<\/p>\r\n No, akkor kil\u00e9pett \u2013 v\u00e9gleg.<\/p>\r\n Gondolta, tal\u00e1l munk\u00e1t m\u00e1shol. De minden m\u00e1shol \u2013 ugyanott volt. B\u00e1rhov\u00e1 fordult, gy\u00e1rba, \u00fczembe, farmra, telepre \u2013 minden\u00fcnnen ugyanarra a szem\u00e9lyzeti oszt\u00e1lyra k\u00fcldt\u00e9k. H\u00e1t itt m\u00e1r minden az\u00e9 a gazember Tiborc\u00e9?<\/p>\r\n V\u00e9g\u00fcl csak tal\u00e1lt valamit. Felvett\u00e9k f\u0171t\u0151nek az iskol\u00e1n\u00e1l. Kev\u00e9s rohadtabb munka l\u00e9tezik: hajnalok hajnal\u00e1n kelni, lap\u00e1tolni a szenet, h\u0151gut\u00e1t kapni a kaz\u00e1n el\u0151tt \u2013 \u00e9s mindezt hatvan rubel\u00e9rt. De ahol legnagyobb a sz\u00fcks\u00e9g\u2026 A seg\u00edts\u00e9g K\u00e1ntorka k\u00e9p\u00e9ben kopogott be hozz\u00e1 egy reggelen. Ismerte, persze, ki ne ismerte volna a fejhang\u00fa, \u00e9nekl\u0151sen besz\u00e9l\u0151 t\u00f6rt\u00e9nelemtan\u00e1rt \u2013 \u0151t is tan\u00edtotta \u2013, akir\u0151l k\u00e9t dolgot illett tudni. El\u0151sz\u00f6r is azt, hogy minden di\u00e1knak els\u0151re megjegyzi a nev\u00e9t, \u00e9s a t\u00edz\u00e9ves \u00e9retts\u00e9gi tal\u00e1lkoz\u00f3kon nemcsak erre eml\u00e9kszik, hanem arra is, ki melyik padban \u00fclt. A m\u00e1sik, h\u00e1t igen, K\u00e1ntorka nem vetette meg az italt. Hozz\u00e1 is ez \u00fcgyben \u00e1ll\u00edtott be. \u201eHallottam, fiam, hogy te vagy az \u00faj f\u0171t\u0151. Az el\u0151d\u00f6ddel volt egy meg\u00e1llapod\u00e1som. Itt tartottam n\u00e1la az \u00fcvegcs\u00e9met, cser\u00e9be \u0151 is megh\u00fazhatta minden sz\u00fcnetben.\u201d Az \u00fcveg j\u00f6het, \u00edgy \u0151, de inni nem iszik. K\u00e1ntork\u00e1nak ez nem tetszik; csak nem k\u00e9rhet sz\u00edvess\u00e9get \u2013 semmi\u00e9rt; egy napig t\u00e1sk\u00e1val j\u00e1r a v\u00e9c\u00e9be, de m\u00e1snap m\u00e9gis bekukkant a f\u0171t\u0151h\u00e1zba. Olyan k\u00e9p fogadja, amit\u0151l azonnal megmelegedik a sz\u00edve: az egyik sarokban tiszta pap\u00edrral ter\u00edtett kis asztalka, rajta t\u00f6bb \u00fcveg \u2013 p\u00e1link\u00e1s, boros, \u00e1sv\u00e1nyvizes \u2013, megfelel\u0151 poharakkal. \u201eMit t\u00f6lthetek?\u201d<\/p>\r\n Egy h\u00e9t m\u00falva m\u00e1r h\u00e1rom tan\u00e1r kapta be n\u00e1la a reggeli feles\u00e9t, k\u00e9s\u0151bb sz\u00e1muk sz\u00e9pen n\u00f6vekedett, kieg\u00e9sz\u00fclt a gondnokkal, a felcserrel, a k\u00f6nyvt\u00e1ros l\u00e1ny udvarl\u00f3j\u00e1val, az alkalmilag kisz\u00e1ll\u00f3 karbantart\u00f3kkal \u00e9s fuvarosokkal, a hetenk\u00e9nt ellen\u0151rz\u0151 k\u00e9m\u00e9nysepr\u0151vel, a reggeli \u00fatj\u00e1t ez ir\u00e1nyba kezd\u0151 k\u00f6rzeti rend\u0151rrel, a szomsz\u00e9d hentessel\u2026 A f\u0171t\u0151h\u00e1z hamar\u00e1bb nyitott az italboltn\u00e1l, hamar\u00e1bb a kocsm\u00e1n\u00e1l, f\u00e9lreesett, \u00e9s senki bet\u00e9r\u0151re nem lehetett r\u00e1fogni: no ez is a s\u00f6nt\u00e9sn\u00e9l kezdi a napj\u00e1t. K\u00e9s\u0151bb a szolg\u00e1ltat\u00e1s kieg\u00e9sz\u00fclt friss feketek\u00e1v\u00e9val, tiszt\u00edtott di\u00f3val, gy\u00fcm\u00f6lcslevekkel, h\u00e1zi f\u0151z\u00e9s\u0171 t\u00f6rk\u00f6llyel \u2013 \u00e9s lehetett inni kont\u00f3ra, fizet\u00e9snapig mindenkinek volt hitele. Hogy a tantermekben kicsit hidegebb lett, hogy akadt nap, amikor f\u00fcst sem sz\u00e1llt fel a magas k\u00e9m\u00e9nyb\u0151l \u2013 azt el lehetett n\u00e9zni, a gondnok \u00e9s a tan\u00e1rok k\u00f6z\u00fcl t\u00f6bben mindig a f\u0171t\u0151 v\u00e9delm\u00e9re keltek, amikor az igazgat\u00f3 vagy helyettese sz\u00f3ba hozta a dolgot.<\/p>\r\n Azt\u00e1n az egyik tan\u00e1rnak elt\u0171nt az arany zseb\u00f3r\u00e1ja \u2013 \u00e9s kit\u00f6rt a botr\u00e1ny. Nemcsak az \u00fczletnek fellegzett be, az \u00e1ll\u00e1snak is.<\/p>\r\n Addigra szerencs\u00e9re \u00f6sszegy\u0171lt egy kis tartal\u00e9ka; persze sz\u00e9nb\u0151l is, a k\u00f6vetkez\u0151 t\u00e9lre\u2026<\/p>\r\n \u2013 Akkor j\u00f6v\u0151 szerd\u00e1n \u2013 \u00e1ll fel az asszony, s ahogy szokott, \u00e9rthetetlen mormog\u00e1ssal b\u00facs\u00fazik a k\u00f3rterem ajtaj\u00e1ban.<\/p>\r\n Hallgat\u00f3zott, hogy val\u00f3ban a pr\u00e9sh\u00e1zb\u00f3l sz\u0171r\u0151dik-e ki a furcsa nesz, s nem csak az \u00f6lnyi forg\u00f3sz\u00e9l s\u00f3hajtoz\u00e1s\u00e1t hangos\u00edtotta fel a dombtet\u0151 akusztik\u00e1ja. (Tudta, hogy nem. A zaj pontosabbnak t\u0171nt, semhogy holmi szemetek kavarg\u00e1sa kelthette volna. M\u00e9gis elfogadta volna kib\u00fav\u00f3nak, hogy ne kelljen oda bel\u00e9pnie, ahol pedig annyi id\u0151t elt\u00f6lt\u00f6tt, szabad leveg\u0151re cser\u00e9lve az alkalmi sz\u00e1ll\u00e1s \u00e1porodott g\u0151zeit.)<\/i><\/p>\r\n Beny\u00falt a hajdani kilincs vagy foganty\u00fa hely\u00e9n keletkezett lyukba, megemelte a sz\u00e9leken m\u00e1r m\u00e1lladoz\u00f3 s\u00falyos ajt\u00f3t, \u00e9s egyetlen mozdulattal, mint szokta, bel\u00f6kte. Odabent m\u00e1r s\u0171r\u0171 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g \u00e1s\u00edtozott, nem l\u00e1tszott semmi, csak a felvert por f\u00e9nyesebb gomolyg\u00e1sa rajzolt egy furcsa mobil szobrot a tet\u0151n \u00e1t gy\u00e9ren al\u00e1ereszked\u0151 f\u00e9nyhas\u00e1bokba.<\/i><\/p>\r\n Miel\u0151tt bel\u00e9pett volna, \u00fajra a zajra figyelt (semmi k\u00e9ts\u00e9g, odabentr\u0151l \u00e9rkezik), azt\u00e1n meg az futott \u00e1t gondolatain, vajon mi vette r\u00e1 arra, hogy ne a v\u00e1ros fel\u00e9 r\u00e1\u00e9r\u0151sen kanyarg\u00f3 \u00f6sv\u00e9nyt v\u00e1lassza, hanem, szinte akarata ellen\u00e9re, idej\u00f6jj\u00f6n, benyisson, s megkeresse, mi kelti ezt a nehezen meghat\u00e1rozhat\u00f3, b\u00e1rmihez alig is hasonl\u00edthat\u00f3 hangot. Vajon mi\u00e9rt \u00e9ppen most, \u00e9s mi\u00e9rt \u00e9ppen \u0151vele esik meg mindez \u2013 \u00e9s vajon val\u00f3ban megesik-e, s nem ott \u00e1ll-e m\u00e9g mindig a nap t\u0171nt v\u00f6r\u00f6s\u00e9t keresve a horizont f\u00f6l\u00f6tt, felt\u0171rt gall\u00e9rral, meg\u00e1llap\u00edtva, ennek a napnak is v\u00e9ge, s belet\u00f6r\u0151dve, hogy a k\u00f6vetkez\u0151 sem lesz k\u00fcl\u00f6nb az el\u0151z\u0151ekn\u00e9l, nem t\u00f6rt\u00e9nik majd semmi, vagyis mindig ugyanaz a semmi t\u00f6rt\u00e9nik, ugyanazokkal az emberek tal\u00e1lkozik ugyanabban a m\u0171helyben, azonos szersz\u00e1mok, egyforma f\u00e9mek ugyanabba az esztergapof\u00e1ba ugyan\u00fagy beszor\u00edtva, m\u00e9g a mondataik is, amelyekkel egym\u00e1shoz sz\u00f3lnak a g\u00e9pek f\u00f6l\u00f6tt vagy a sz\u0171k\u00f6s \u00f6lt\u00f6z\u0151ben, m\u00e9g azok is egyform\u00e1k napr\u00f3l napra, mint ahogy a szelecske is ugyanazokat a semmis\u00e9geket emelgeti s forgatja v\u00e9get nem \u00e9r\u0151en.<\/i><\/p>\r\n Ahogy a ny\u00edl\u00e1son bel\u00e9pett, a zajr\u00f3l azonnal meg\u00e1llap\u00edtotta azt, aminek a felismer\u00e9s\u00e9t\u0151l el\u0151re f\u00e9lt: emberi ny\u00f6sz\u00f6rg\u00e9st hall.<\/i><\/p>\r\n Olvasm\u00e1ny\u00e1ba feledkezve \u00e9szreveszi \u2013 ez harmadik l\u00e1togat\u00e1sa \u2013, hogy a fiatalember egy ideje m\u00e1r \u0151t figyeli. Leteszi a k\u00f6nyvet, kezdi el\u0151venni a m\u00e1jgomb\u00f3c levest, amikor a beteg r\u00e1reccsen:<\/p>\r\n \u2013 Mi\u00e9rt j\u00f6n ide? Mit akar t\u0151lem?<\/p>\r\n \u2013 Na, fogja, csak vigy\u00e1zzon, m\u00e9g forr\u00f3. Itt a kan\u00e1l is.<\/p>\r\n \u2013 Nem. El\u0151bb mondja meg, mi\u00e9rt l\u00e1togat engem.<\/p>\r\n Az asszony egyik kez\u00e9b\u0151l a m\u00e1sikba veszi a forr\u00f3 \u00fcveget. A t\u00e1sk\u00e1ba visszatenni az \u00fajs\u00e1gpap\u00edrok k\u00f6z\u00e9, amelyek melegen tartott\u00e1k, nem akarja, az \u00e9jjeliszekr\u00e9nyre nem f\u00e9r, az \u00e1gyon felborulhat, ez a j\u00f3ember, ez meg az istennek sem ny\u00fajtan\u00e1 ki \u00e9rte a kez\u00e9t.<\/p>\r\n \u2013 Mi\u00e9rt, mi\u00e9rt\u2026 H\u00e1t m\u00e9gis csak az \u00e9n<\/i> ablakomon ugrott ki.<\/p>\r\n \u2013 Igen, de\u2026 Az\u00e9rt mentem, hogy\u2026<\/p>\r\n \u2013 Nagyon j\u00f3l tudom, mi\u00e9rt j\u00f6tt. De v\u00e9g\u00fcl is nem vitt el semmit.<\/p>\r\n \u2013 Nem rajtam m\u00falott. \u2013 A fiatalembert meglepik a saj\u00e1t szavai. Majd m\u00e9g mindj\u00e1rt j\u00f3l bem\u00e1rtja mag\u00e1t. Ez m\u00e1r fel\u00e9r egy beismer\u0151 vallom\u00e1ssal. Hogy semmit nem tudott elemelni, az m\u00e1r szent igaz, m\u00e9g az kellett volna, hogy a vide\u00f3val ugorjon ki az ablakon. \u00dagy sz\u00e1molt, az asszony sok\u00e1ig elp\u00f6szm\u00f6t\u00f6l majd a kertben, ki gondolta, hogy egy perc m\u00falva felj\u00f6n, amikor \u0151 m\u00e9g sz\u00e9t sem n\u00e9zett rendesen. T\u00e9tov\u00e1zott, ne b\u00fajjon-e el ink\u00e1bb avagy ne tegyen-e \u00fagy, mintha \u00e9ppen az asszonyt keresn\u00e9 valami fontos \u00fcgyben \u00e9s ben\u00e9zett volna a szob\u00e1ba, nincs-e itt; v\u00e9g\u00fcl m\u00e9gis a nyitott ablak mellett d\u00f6nt\u00f6tt. Ilyen szerencs\u00e9tlen\u00fcl ugrani! Nem is b\u00edrt talpra \u00e1llni. Azonnal k\u00f6rbe\u00e1llt\u00e1k, s hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt, k\u00f6nny\u0171 volt kital\u00e1lni: mellette hevert az ablakp\u00e1rk\u00e1nyr\u00f3l levert musk\u00e1tlis cser\u00e9p.<\/p>\r\n \u2013 Na megeszi vagy vigyem vissza \u2013 pattintja most m\u00e1r le a kupakot az asszony az \u00fcvegr\u0151l, \u00e9s mint a szuronyt, szegezi neki a kanalat.<\/p>\r\n Tal\u00e1n m\u00e9g a m\u00falt heti ty\u00faklevesn\u00e9l is finomabb. Sz\u00edne is eg\u00e9szen s\u00e1rga a s\u00e1fr\u00e1nyt\u00f3l. Neh\u00e9z ellen\u00e1llni, m\u00e9gis marad az elhat\u00e1roz\u00e1s\u00e1n\u00e1l:<\/p>\r\n \u2013 El\u0151bb mondja meg, mi\u00e9rt l\u00e1togat itt engem.<\/p>\r\n Az asszony elbizonytalanodik. Sz\u00edvesen elmondan\u00e1 az igazs\u00e1got, ha legal\u00e1bb mag\u00e1nak megfogalmazta volna m\u00e1r a val\u00f3di okokat. \u00cdgy azonban \u00fajra kit\u00e9r a v\u00e1lasz el\u0151l:<\/p>\r\n \u2013 Mondtam m\u00e1r: m\u00e9giscsak az \u00e9n ablakomb\u00f3l\u2026<\/p>\r\n \u2013 Ugyan, hagyja m\u00e1r! Ne j\u00e1tssza a szentet, aki ha megdobj\u00e1k k\u0151vel, visszadob keny\u00e9rrel!<\/p>\r\n \u2013 Ja, persze, van keny\u00e9r is hozz\u00e1, gondoltam, kell mag\u00e1nak a leveshez. Sz\u00f3lhatott volna m\u00e1r a legut\u00f3bb is. Szeg\u00e9ny uram is \u00edgy szerette.<\/p>\r\n \u2013 H\u00e1t \u00e9pp, nem volt olyan szeg\u00e9ny \u2013 ny\u00fal most m\u00e1r a szelet\u00e9rt a f\u00e9rfi \u00e9s v\u00e9gre az \u00fcveget is kiveszi az asszony kez\u00e9b\u0151l.<\/p>\r\n Ahogy kanalaz, az orvos d\u00e9lel\u0151tti szavai jutnak esz\u00e9be. Meg kell m\u0171teni a l\u00e1b\u00e1t. M\u00e1r al\u00e1 is \u00edrattak vele valami papirost, hogy beleegyezik az altat\u00e1sba.<\/p>\r\n A helyis\u00e9g k\u00f6zep\u00e9n, pontosan a tet\u0151 legt\u00e1gasabb hi\u00e1nya alatt, ahov\u00e1 a legt\u00f6bb f\u00e9ny esett, egy test fek\u00fcdt, ahogy l\u00e1tni lehetett, valami foszlott matracon. Alig is volt eld\u00f6nthet\u0151, szuszog-e vagy ny\u00f6g, h\u00f6r\u00f6g-e vagy hortyog, alszik-e vagy haldoklik.<\/i><\/p>\r\n Odal\u00e9pett, mell\u00e9guggolt.<\/i><\/p>\r\n Fiatal n\u0151nek l\u00e1tszott, ink\u00e1bb sz\u00e9pnek, mint cs\u00fafnak, arc\u00e1n nehezen kivehet\u0151 von\u00e1sokkal.<\/i><\/p>\r\n Nem tudta eld\u00f6nteni, mi lenne helyesebb, ha meg\u00e9rinten\u00e9 vagy ha ink\u00e1bb sz\u00f3lna hozz\u00e1. V\u00e9g\u00fcl az el\u0151bbire sz\u00e1nta r\u00e1 mag\u00e1t, m\u00e1r ny\u00falt az oldalt pihen\u0151 k\u00e9zfej fel\u00e9, amikor mozdulata megakadt. A n\u0151 nem feslett toll\u00fa matracon fek\u00fcdt, mint hitte, hanem \u2013 saj\u00e1t hatalmas sz\u00e1rny\u00e1n.<\/i><\/p>\r\n Felfedez\u00e9s\u00e9ben az volt a legk\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb, hogy nem d\u00f6bbentette meg, nem \u00e1llt el a l\u00e9legzete, nem verte ki a ver\u00edt\u00e9k, nem dobbant tork\u00e1ba a sz\u00edve \u2013 ellenkez\u0151leg, m\u00e9g az a kev\u00e9s fesz\u00fclts\u00e9ge, c\u00e9ltalan szorong\u00e1sa is megsz\u0171nt, amelyet mag\u00e1val hozott a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gbe.<\/i><\/p>\r\n H\u00e1t persze, egy angyal, nyugt\u00e1zta a legnagyobb term\u00e9szetess\u00e9ggel. Ahogy az \u00f3ri\u00e1s sz\u00e1rnyakat, elhelyezked\u00e9s\u00fcket, a t\u00e9pett tollakat vizsg\u00e1lta, arra is r\u00e1 kellett j\u00f6nnie, nem egy megpihen\u0151, szuny\u00f3k\u00e1lni ide t\u00e9rt \u00e9gi lak\u00f3val akadt dolga, hanem egy szerencs\u00e9tlen\u00fcl j\u00e1rttal, aki valami okn\u00e1l fogva lezuhant, a lukas tet\u0151n \u00e1t \u00e9ppen ide, a pr\u00e9sh\u00e1z rozzant falai k\u00f6z\u00e9.<\/i><\/p>\r\n Seg\u00edtenie kell, gondolta, de k\u00f6zben \u00e9rezte, ez a sz\u00e1nd\u00e9ka nem vezethet eredm\u00e9nyre. Ugyan mit tehetne \u0151 f\u00f6ldi kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1g\u00e1ban, mivel is v\u00e1ltoztathatn\u00e1 meg a magasabb er\u0151k \u00edt\u00e9let\u00e9t. Ha \u0151 fek\u00fcdne itt t\u00f6r\u00f6tt v\u00e9gtaggal, rajta bizton seg\u00edthetn\u00e9nek az \u00e9giek; de ford\u00edtva?<\/i><\/p>\r\n M\u00e9gis, legal\u00e1bb eszm\u00e9let\u00e9re kellene t\u00e9r\u00edteni (fel\u00e9breszteni?), kik\u00e9rdezni, megtudni t\u0151le, mi t\u00f6rt\u00e9nt vele, s udvariasan kipuhatolni, lehet-e, kell-e angyal\u00e9kn\u00e9l els\u0151 seg\u00e9lyt ny\u00fajtani, szok\u00e1s-e s\u00ednbe rakni a t\u00f6r\u00f6tt sz\u00e1rnyat, s nem t\u00fal prof\u00e1n dolog-e esetleg ment\u0151t h\u00edvni.<\/i><\/p>\r\n K\u00f6zelebb hajolt az arc\u00e1hoz, hogy megsz\u00f3l\u00edtsa, tal\u00e1n hogy szel\u00edden r\u00e1f\u00fajjon az ajk\u00e1ra, megsim\u00edtsa a haj\u00e1t, de mire b\u00e1rmire is r\u00e1sz\u00e1nta volna mag\u00e1t, m\u00e1r semmilyen \u00e9lesztget\u00e9sre nem volt sz\u00fcks\u00e9g: az \u00e9gi j\u00f6vev\u00e9ny egy utols\u00f3 s\u00f3hajt\u00e1ssal mozdulatlann\u00e1, hangtalann\u00e1 merevedett.<\/i><\/p>\r\n Ebben sem tal\u00e1lt semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6set. A halott angyal sem hihet\u0151bb, sem hihetetlenebb nem volt a m\u00e9g \u00e9l\u0151n\u00e9l, tal\u00e1n csak a be\u00e1ll\u00f3 csend hatott furcs\u00e1n, s a fel-felid\u00e9z\u0151d\u0151 szuszog\u00e1s hi\u00e1nya keltett kellemetlen \u00e9rz\u00e9st.<\/i><\/p>\r\n Kicsit m\u00e9g guggolt a test mellett, figyelte, hogyan ernyednek el sz\u00e1rnyai, hogyan ny\u00edlnak sz\u00e9t, mint valami roppant legyez\u0151k, azt\u00e1n felegyenesedett \u00e9s k\u00e9mlelni kezdte a most m\u00e1r \u00e1tl\u00e1thatatlan s\u0171r\u0171s\u00e9get, amelyben csak a tollak feh\u00e9rje vil\u00e1g\u00edtott.<\/i><\/p>\r\n Nem volt k\u00e9ts\u00e9ges sz\u00e1m\u00e1ra, mit kell tennie. Amin egy pillanatra elr\u00e9vedt, az sem a helyzetb\u0151l vagy a teend\u0151k latolgat\u00e1s\u00e1b\u00f3l sz\u00e1rmazott, hanem, mint kor\u00e1bbi bizonytalans\u00e1ga is, saj\u00e1t szerep\u00e9nek az \u00e9rthetetlens\u00e9g\u00e9b\u0151l. Mi\u00e9rt \u00e9ppen \u0151? \u0150, akivel m\u00e9g semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s dolog meg nem esett, akinek nincs semmilyen felt\u0171n\u0151 k\u00e9pess\u00e9ge, nem tud a f\u00fcl\u00e9n f\u00fcst\u00f6t eregetni, mint az egyik m\u0171vezet\u0151, nincs hatalmas bibircs\u00f3k az \u00e1ll\u00e1n, mint a vele szemb\u00fcls\u0151 g\u00e9pn\u00e9l dolgoz\u00f3 \u00f6regnek, nem jutnak esz\u00e9be ugrat\u00e1sok, nincsenek kalandjai, m\u00e9g s\u00falyosabb betegs\u00e9ge sem volt soha, amir\u0151l mes\u00e9lhetne. Senkinek nem hi\u00e1nyozna, ha holnapra elt\u0171nne a f\u00f6ld sz\u00edn\u00e9r\u0151l, hacsak annak a k\u00f3bor kuty\u00e1nak nem, amelyik n\u00e9ha a gy\u00e1rig k\u00f6veti, mert egyszer megosztotta vele az uzsonn\u00e1j\u00e1t.<\/i><\/p>\r\n Hol is, tal\u00e1n itt, ennek a falnak t\u00e1masztva\u2026 <\/i><\/p>\r\n R\u00f6vid tapogat\u00f3z\u00e1s ut\u00e1n megtal\u00e1lta az \u00f3cska, t\u00f6r\u00f6tt nyel\u0171 szersz\u00e1mokat. Rozsd\u00e1s vasukat megfogva tudta csak eld\u00f6nteni, melyik-melyik. Igen, j\u00f3l eml\u00e9kezett, egy \u00e1s\u00f3 is akadt k\u00f6zt\u00fck.<\/i><\/p>\r\n Kil\u00e9pett a pr\u00e9sh\u00e1zb\u00f3l, k\u00e9tszer is k\u00f6rbej\u00e1rta. K\u00f6zben fel-feln\u00e9zett az \u00e9gre, mintha onnan v\u00e1rna valami eligaz\u00edt\u00e1st. V\u00e9g\u00fcl azon a helyen \u00e1llapodott meg, ahol azel\u0151tt a kis szelecske forgol\u00f3dott. A porban k\u00f6rk\u00f6r\u00f6s rendben hever\u0151 sz\u00f6sz\u00f6k \u00e9s pih\u00e9k megmutatt\u00e1k, hol kezdhet \u00e1sni.<\/i><\/p>\r\n A f\u00e9rfi k\u00e1bultan \u00e9bredezik. Hogy \u00e1gya mellett ott \u00fcl az asszony, kez\u00e9ben az \u0151 k\u00f6nyv\u00e9vel, m\u00e1r meg sem lepi; nem is \u00e9rz\u00e9keli el\u00e9gg\u00e9 \u00e9lesen: el-elmos\u00f3d\u00f3 k\u00f6rvonalakat l\u00e1t, sz\u0171rt f\u00e9nyt; halk visszhangos z\u00f6rejeket hall, s ha behunyja a szem\u00e9t, m\u00e9g vissza-visszar\u00e9ved a furcsa \u00e1lomba, arra a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s helyre, amely egyszerre ismer\u0151s \u00e9s idegen, abba felem\u00e1s helyzetbe, amely minden lehetetlens\u00e9ge ellen\u00e9re valahogy m\u00e9gis \u00e1tfed\u0151dik a val\u00f3s\u00e1ggal: igen, j\u00e1rt m\u00e1r ott, tal\u00e1lkozott azzal, akir\u0151l nem tudn\u00e1 megmondani, honnan ismeri, tal\u00e1n gyerekkor\u00e1b\u00f3l, abb\u00f3l az \u00f6nfeledt \u0151szb\u0151l, amikor sz\u00fclei sz\u00fcretelni vitt\u00e9k egy t\u00e1voli rokonhoz, s amikor a mindennapok egyhang\u00fas\u00e1ga m\u00e9g nem \u00fclt a mell\u00e9re, mint most, hogy alig kapjon leveg\u0151t, hogy ne tudja mag\u00e1t sz\u00e1razra verg\u0151dni ebb\u0151l a ny\u00fal\u00f3s, ragad\u00f3s s\u00e1rb\u00f3l, amely k\u00f6rbe\u00f6leli ennek a maga-\u00e1sta veremnek a fenek\u00e9n, ahol csak pereg, pereg r\u00e1 a s\u00falyos f\u00f6ld, m\u00e1r alig l\u00e1tja az alkonyati eget, m\u00e1r betemeti a s\u0171r\u0171 semmi. V\u00e9ge, v\u00e9ge lesz mindj\u00e1rt a vil\u00e1gnak; m\u00e1r befel\u00e9, test\u00e9be hullik a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g, kit\u00f6lti \u00fcregeit, meg\u00fcli a t\u00fcdej\u00e9t, ellepi a sz\u00edv\u00e9t, \u00e9s tolul, tolul fel a fej\u00e9be, megvak\u00edtja, elveszi hall\u00e1s\u00e1t, kib\u00e9rli a gondolatait, hogy semmi, semmi ne maradjon bel\u0151le, csak ez az \u00e9lettelen test, amelyb\u0151l nem sz\u00e1ll fel semmif\u00e9le l\u00e9lek, mert az is halott m\u00e1r, f\u00f6ldre zuhant angyal, mint ahogy halott az \u00e9let \u00e9s a sz\u00fclet\u00e9s, ahogy halott az eg\u00e9sz ostoba vil\u00e1g, amelyben nincs t\u00f6bb\u00e9 k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g egyetlen pillanat \u00e9s az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\r\n \u2013 Mi\u00e9rt? Mi\u00e9rt? \u2013 motyogja-ny\u00f6sz\u00f6rgi a f\u00e9rfi alig hallhat\u00f3an, f\u00e9ny \u00e9s s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g mezsgy\u00e9j\u00e9r\u0151l, kiszolg\u00e1ltatva az altat\u00f3\u00e9ter vegytan\u00e1nak.<\/p>\r\n Az asszony picit bossz\u00fasan teszi le a k\u00f6nyvet. Nem v\u00e1laszol, sz\u00f3tlanul kezdi kirakni t\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l a friss eb\u00e9det. Csak amikor mindennel v\u00e9gzett, akkor veszi \u00e9szre, hogy a f\u00e9rfi fennakadt szemmel, l\u00e9legzetlen\u00fcl fekszik \u00e1gy\u00e1n.<\/p>\r\n Miel\u0151tt orvos\u00e9rt ki\u00e1ltana, a sebt\u00e9ben lecsapott k\u00f6nyvre esik a tekintete \u00e9s arra gondol, ennek a t\u00f6rt\u00e9netnek a v\u00e9g\u00e9t m\u00e1r soha nem fogja megtudni.<\/p>\r\nA k\u00f6nyv adatai:<\/h3>\r\n
C\u00edm: Vil\u00e1gv\u00e9ge
Alc\u00edm: V\u00e1logatott novell\u00e1k
Kiad\u00f3: Pro Pannonia
Hely: P\u00e9cs
ISBN: 963 9079 80 4
Kiad\u00e1s \u00e9ve: 2002
M\u00e9ret: A\/5
Terjedelem: 232 oldal<\/p>\r\nBalla D. K\u00e1roly
<\/h3>\r\nVil\u00e1gv\u00e9ge
<\/h1>\r\n
\r\n
<\/div>\r\n