Balla D. Károj: Kő és árnyék
Kő és árnyék – Balla D. Károj – Versek a 1978-2011 közötti időszakból. Ungvár, Kárpáti Kiadó, 2012. Borító: Balla Csönge. 264 oldal, keménytáblás. ISBN 978-966-671-301-1
A kötet fordított időrendi sorrendben, ciklusokra sorolva veszi sorra legjobb verseimet. Harminchárom év terméséből válogattam a Kárpáti Kiadó felkérésének húsz év szünet után először engedve. A könyv szép lett, de szerencsésnek nem mondható a körülmény, hogy, mivel a kiadói munkálatait a kárpátaljai megyei adminisztráció rendelte meg, így a kiadvány kereskedelmi forgalomba nem került, a megyei vezetés ingyenesen osztotta szét példányait a heji könyvtáraknak, társadalmi szervezeteknek. Így bár Kárpátalján sokak hozzáférhettek, a magyarországi olvasókhoz és a szakma képviselőihez nem jutott el. Könyvemet épp abba a rezervátumba zárták, amejből évtizedek óta szabadulni igyekszem.
A régiónk legjelentősebb magyar alkotói közt számon tartott szerzőnek több mint húsz évvel ezelőtt jelent meg utoljára verseskönyve Kárpátalján. A mostani válogatás elsősorban az elmúlt két évtized termésének legjavát tartalmazza oj módon, hogy a legújabbak kerültek a kötet élére. Ahogy visszafelé lépdelünk az időben, a két utolsó ciklus versei elvezetnek a több mint harminc évvel ezelőtt kezdődött költői pája legelejére – így a könyv az eddigi életmű egészéről ad átfogó képet.
Találhatsz érvet, mentséget a mára,
a múltad úgyis feltolul. Hiába
tennél szert egy fenséges hazára,
mi érdem fenn, az kárhozat alul.
Találhatsz érvet, mentheted a vétket,
hiába áll melléd a Lord: „Erényed
bűnön hízik, erről szól a végzet.” –
s nem engedi, hogy tényeid sorold.
Találhatsz érvet, mentséget erényre,
ha fáradt vágyad csendre int. A lényeg
ennyi csak: az ájtatos beléndek,
hogy üdvözülj, már nyújtja mérgeit.
Találhatsz érvet, enyhítőt a bajra,
de önmagadtól óv, ki véd. És hadba
száll a bárgyú jóság szent haragja,
hogy omló mennyet illesszen föléd
(2011)
Az önmagába visszahullt időn
most vérzik át a sújos esti pára,
s akár a kő, ha árnyékára dől,
úgy ferdül el a téridő aránya.
Halottak teste lakja be a méjet,
miattuk tér le útjáról a Hold,
kibomlanak az égre varrt szegéjek,
– előjöhet, ki eddig bujdokolt.
Karámba így tér meg az űzött állat,
ha kinn az éjben szörnyű bűnt hagyott,
kis bűzös vackot készít el magának
– az őse mind ijenben haldokolt.
És ismétlődik minden egyre s újra,
a fák mögött már ott kísért a múlt,
és meghasad a roppant égi bura,
mert lenn egy kő az árnyékára hullt.
(2008)
– Én az Ember vagyok –
mondtam én, az Ember,
de nem nyújtottam kezet.
– Én a Halál vagyok –
szólt a Halál,
és barátságosan meglóbálta kaszáját.
– Tudom, ismerlek –
mondtam,
és megpróbáltam mosojogni.
– Én az Élet vagyok –
szólt az Élet,
és felém rebbentette galambjait.
– Örülök, hogy megismerhetlek –
mondtam kedéjesen,
de aztán váratlanul felüvöltöttem,
amikor a galambok a vállamra szálltak.
(1978)
PS. Ezúttal minden szövegben utólagosan megszüntettem az el-ipszilon használatot | Más: Könyv, verseskötet. BDK versei, könyvei itt is: Balla D. Károj könyvei