A virtuális könyv néha megnyílik
Ebben a formában a virtuális könyv fogalmát talán én használtam először – és alighanem egyedüliként. A legtöbb esetben ezzel a kifejezéssel a nem papír alapú könyveket illetik, vagyis a digitális, számítógépes szövegállományokat, illetve adathordozóikat. A fogalmon tehát pl. könyvszöveget tartalmazó CD-t, ijen-ojan formátumú e-könyvet, online könyvet vagy akár hangoskönyvet értenek. Én azonban visszamentem a szó eredeti jelentéséhez és számomra a virtuális könyv képzetes, imaginárius könyvet jelent. Ebből származtak értetlenségek akkor, amikor VakCina c. vegyes műfajú gyűjteményem ugyancsak virtuális könyvbemutatójára készültem 2003-ban a Pánsíp Irodalmi Szalonban jeles közreműködők (pl. Váncsa István, György Péter, Nógrádi Gábor, Fekete J. József) részvételével. Ők elsőre értették, miről van szó, de volt, akinek a szájába kellett rágnom a legfőbb megkülönböztető jellemzőt, azt, hogy
és csupán a róla alkotott vélekedések, ráruházott képzetek, feltételezések, gondolatok, neki tulajdonított tartamok és járulékos szövegek (fülszöveg, recenziók, kritikák, keletkezéstörténet, jegyzetek stb.) révén képződik meg, lehetőleg a kollektív tudat szintjén és dokumentálhatóan. Ennek a megképződésnek a legfontosabb mozzanata volt
A bemutatón volt megnyitóbeszéd, pár ismertető és kritikai előadás, részletek felolvasása, zárszó; megszólalt a szerkesztő, a szerző és volt dedikálás meg alaposan előkészített állófogadás gazdag zenei programmal és exkluzív finomságokkal (itt a menü) – ahogy illik. És persze volt előzetes kiszivárogtatás meg némi utóélet.
A könyvet egy kissé titokzatosnak tűnő kiadó gondozta. Elnök asszonya előzetesen hosszú interjút adott, többek között kifejtve, hogy a virtuális könyv nem készül, hanem létrejön; a válaszaiban meglebegtette annak lehetőségét, hogy a Liber-All Könyvkiadót esetleg az akkor Svédorszégban élő idős Tsúszó Sándor alapíthatta magánvagyonából.
A könyvpremiert egyébként Váncsa István e szavakkal rekesztette be:
Lásd még: Helyszíni beszámoló a Terasz portálon