Magas irodalom, krimik és sportkönyvek
A tudomány semmit sem akar tudni a Semmiről. De ugyanilyen biztos ez is: ott, ahol a tudomány kísérletet tesz rá, hogy megfogalmazza maga lényegét, a Semmit hívja segítségül. Azt veszi figyelembe, amit elvet.
Adalay B. Kroll Imago Mundi c. könyvében a magyar újságíró, miközben saját filozófiai nézeteit boncolgatja elmélkedik a Semmiről, így ír finn barátjának, a lív nyelv újraélesztésén fáradozó Alberd Yollakának kedvenceiről:
Életem meghatározó könyvei közül kiemelkedik három könyv: Heidegger Lét és idő c. alapműve, Antoine de Saint Exupéry Citadella című, végtelen mélységű könyve, illetve akkor a tisztességes verseny jegyében, a Felejthetetlen kilencven percek, amely a magyar válogatott meccseit részletezi a kezdetektől akkori napjainkig. Az utóbb említett könyvet évek kitartó munkájával, többszörösen rongyosra olvastam, ugyanez az első kettőre nem mondható el.
Következőként kell említenem Füst Milán Ez mind én voltam egykor, Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve c. művét, ami egyszerűen lenyűgözött, ahogy Szepes Mária A vörös oroszlánja, és az Umberto Eco-féle Foucault-inga is nagyon tetszett. És ha már, akkor Peterdi Pali bácsi vízilabdás könyvei is idekívánkoznak, példaként. a Medencék, Gólok, Pofonok, mint vízhez kötöttségemet, és ifjúkoromat meghatározó írásos élményanyag.
Márai hangulata mindig megszólított, különösen tetszett a Válás Budán, és a Krúdynak emléket állító Szinbád hazamegy, na és persze a Romhányi-féle Szamárfül, mint előbbiek egyenes következménye. És ha már egyenes vonalú, egyenletes mozgás, és Romhányi, akkor Orwell és Bradbury, Állatfarm és 1984, Marsbéli krónikák és Fahrenheit 451. A mélylélektan vizein evezve, egyetemi éveim kétségtelenül egyik legmeghatározóbb olvasmánya Fritz Zorn Mars című könyve volt egy harmincas svájci fiúról, aki rákbetegségéért az őt körülvevő jóléti világot teszi felelőssé egy rendkívül mély társadalomelemzésben, többek között az eltagadott és visszanyelt jóléti könnyeinkről.
Kosztolányit olvasván sokszor úgy éreztem, egyszer még eljöhet a pillanat, amikor felfedezi őt magának a világirodalom. Aztán, hogy logikailag az ösvényen maradjunk, sok éven át gyűjtöttem Agatha Christie Poirot-könyveit, érdekes módon azonban Miss Marple-t nem tudtam befogadni, ma sem tudom igazán megmondani, miért. Később eljött a skandináv irodalom ideje is az életemben, ahol is Knut Hamsun Éhség c. könyve az, ami talán az egyik legnagyobb hatást tette rám, persze Ibsen és Strindberg, na és az egykorvolt szakdolgozatomban megénekelt skandináv nőirodalom jelesei mellett.
És ha már felépítetten mozgunk időben és térben, akkor Utas és holdvilág, na és persze Weöres Sándor, aki beavatottságát a legkönnyedebb játékossággá tudta varázsolni, amiért mindig is őszintén csodáltam. Hamvas Béla könyveit olvasván sokszor kívántam, hogy bár a világ a töredékét tudná megélni a gyakorlatban annak, amit ő tudott.
No és a filozófia…
Tao Te King. Az alapok alapja.
Hesse Siddhartája, a már említett másik fundamentális mű, Heidegger Lét és idő-je, lehetőleg meccs közben olvasva…, valamint Svejk mellett Dürrenmattot érzem még fontosnak idevenni, valamint egy további huszárvágással, minden oroszokat. Egyetemi éveimben mélyen vonzódtam az orosz nagyregények hangulatához, nem egyszer szerelkeztem fel hosszabb nyaralásokra kötetnyi Tolsztojjal vagy Dosztojevszkijjel, na és Nemzeti Sporttal, ha éppen valami fontosabb esemény volt kilátásban.
Ebben a pillanatban megszólított a teljes francia irodalom, én pedig elnézést kértem tőlük, ahogyan az időközben hozzájuk csatlakozó magyar kortárs irodalomtól is. A szintén felmerülő osztrák irodalmat Robert Musil A tulajdonságok nélküli emberéhez kapcsolódó emlékeimmel tudtam ezúttal lefegyverezni, érdemei mellett felidézve, hogy például a tárgyalt embernek több ezer oldalon keresztül nem voltak tulajdonságai.
Nem hagyhatom szó nélkül azonban Karinthyt, akinek lenyűgözött a szelleme, ahogy Adyé és József Attiláé is. És ha már, akkor Loreley és Erlkönig. Goethét távolról csodáltam. Lessing Bölcs Náthánja már csak a tematikai érintettség okán is, úgymint vallások közötti megbékélés, nagyon közel áll hozzám.
Ember tragédiája. Nanáhogy! Kepler a prágai színben!
Kellér Andor könyveinek hangulata úgyszintén megigézett, ezen belül ehelyütt most A rulettkirály címűt nevezném. És akkor itt említeném még a szufi bölcselőket, Rumi és Háfiz verseit, valamint az engem mindig is elkápráztató zsidó kultúrát, például Isaac Bashevis Singer regényeit, mert akkor egyszerre idevehetem mélységes és misztikus lengyel kötődésemet is. A Varsóban eltöltött idő során könyvek sorát olvastam az ottani zsidóságról, a gettó történetéről, tudom, hogy közöm van ahhoz, ami ott történt. Akkor ide kapcsolódóan legyen, mondjuk, Merle.
Emellett szót kell ejtenem még Burns verseiről Nem rossz az!), Skóciában otthon van a lényem, éppúgy, ahogy Japánban, és bár mondják, hogy nem egészen autentikus, azért az Egy gésa emlékiratai nagyon megfogott egykoron, és nem lenne tisztességes szó nélkül hagyni a rám gyakorolt hatását. Hegedűs Gésa is megmondhatja…
Coelhoval megint nehéz dolga van az embernek, szinte hallom mélybölcsész barátaimat, amint üres közhelyességén fanyalognak, úgyhogy most továbblendülnék László Ervin professzor irányába, akinek könyveit, különösen a Meg tudod változtatni a világot címűt mindenkinek ajánlom, aki nyitott tudomány és spiritualitás, lent és fent közelítése, és egy holisztikus életszemlélet irányába.
Ne felejtkezzünk el Karl May indiánregényeiről sem, amelyeket eltagadni éppen olyan tisztességtelen lenne, mint azt állítani, hogy az ember elsőre megértette a Hamvas Béla- életműsorozatot. És ha már Karl May, akkor Cooper és Dékány András, akiknek regényein felcseperedtem, és innen már tényleg csak egy lépés az Egri csillagok, a Magyar Regék és Mondák, a 77 magyar népmese és persze a Dumas-összes.
Elátkozott királyok, és templomosok, természetesen. Ehelyütt külön kellene taglalnom az életemben meghatározó szerepet játszott vallási tárgyú és spirituális könyveket, amelyekre helyszűke miatt most nem tudok kitérni. Ugyanezen oltáron tartozom feláldozni éveken át folyamatosan bővült gyűjteményemet a magyar kabarétörténet legnagyobb alakjainak műveivel, amelyek számomra az egyéb szférák alkotásai mellett azt a bizonyos, különleges és lefordíthatatlan magyar ízt és szellemiséget jelenítették meg.
Ebben a pillanatban tudatosodott bennem, hogy a fenti listában az a csodálatos, hogy minden bizonnyal tízből tíz alkalommal más-más könyveket vennék fel rá. És akkor ugyanezen szellemben folytatom film és zene tárgykörökkel, ahol szintén a fentiekhez hasonló folyamatot érek tetten önmagamban.
Film és zene
Nagy erőket mozgósít bennem egy sor művészfilm emléke, például a Berlin felett az ég, a Napfivér, Holdnővér, valamint minden olyan, levegőben sétálós keleti film, ahol bambuszerdőben lovagoltak, színes zászlók lobogtak, gyorsan követték egymást az évszakok, kalligráfiákat rajzoltak egy erődítményben, vagy tó közepén meditáltak egy szigeten, ahová adott esetben füttyszóra beúszott a pánikmentőcsónak. Ezen felül nagy hatást tett rám az is, amikor a szerzetes nem tudta eldönteni, maradjon-e az ő útjánál sokévi barlangi meditáció után, vagy engedjen a kísértésnek és az elemi anyagerők vonzásának.
Zenefronton Chopin, Mozart és a bécsi Walzer-világ, a keményebbek közül Anton Bruckner, de nem hagyja magát Leonard Cohen, Norah Jones, Diana Krall és a hazai Nagy Generáció sem. Az ír népzene mellett meg kell még említenem a japán Sakura, Sakura című népdalt, Edit Piaf sanzonjait, valamint, hogy szűkítsem a kört, általában az autentikus világzenét. (Cipyright-ot jelentek be erre a kifejezésre!)
Na és persze, Dvorák, Új Világ szimfónia, ezzel is jelezvén a súlypontot, és nyitva hagyván a kérdést, miképpen viszonyul a fentiekben felsorolt múlt, valamint annak összes szellemi terméke ahhoz a bizonyos megélni vágyott szebb és boldogabb jövőhöz, amiről a Imago Mundi szólani akarna.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: